Szentendre városrészei
Szentendre mai településszerkezetének kialakulását nagyban meghatározta az 1690 körüli években a török elöl menekülő népcsoportok betelepülése. Az érkezők – szerbek, dalmátok, görögök, bolgárok – a letelepedés után is együtt maradtak, önálló kisebb városrészeket (mahalákat) hozva létre saját templommal, temetővel.
A város terjeszkedése a Duna menti központi településmagtól indul és halad fel a dombok, hegyek oldalain.
Szentendre 1979-ig Magyarország legkisebb városai közé tartozott. 1960-ban a város népessége 10466 fő volt, ami 1990-re majdnem megduplázódott, vagyis 19351 főre nőtt. Az akkori város lakóterülete ma mindössze két városrészt foglalt magában, a Belvárost és a Szamárhegyet. 1979-ben a teljes Pismány-hegy, a Kada-csúcs és környéke, Tyúkosdűlő, Boldogtanya (korábban Leányfalu része), a Sztaravoda, Szentendre és Izbég közötti részek, Püspökmajor és környéke, valamint Pannónia-telep belterületbe csatolásával sokszorosára nőtt a lakóterületek nagysága.
A város terjeszkedése azóta sem állt meg, 2022. január elsején 27641 fő lakosával, 10011 lakásával Magyarország 50 legnépesebb településének listáján a 40. helyet foglalja el.
(forrás: KSH)
Szentendre városrészeinek hagyományos elnevezései:
- Boldogtanya
- Izbég – Csicserkó
- Kéki Bánya
- Kőhegy
- Óváros
- Pannóniatelep
- Papsziget-Derecske
- Petyina-, Tyúkosdűlő
- Pismány
- Püspökmajor – László telep és angol házak
- Skanzen
- Szamárhegy
- Szarvashegy
- Tófenék
- Vasúti villasor és környéke
Városrészek bemutatása (az óvárosból haladva)
Óváros
Szentendre a Duna partján és a part menti dombok-hegyek között fekszik, mely adottságok nagyban befolyásolják a városszerkezet alakulását. A várost három útvonal – a Dumtsa Jenő utca, a Rákóczi Ferenc utca és a Bogdányi utca, melyek a városközpontot kijelölő Várdomb tövében találkoznak – tagolja három részre. A 11-es és a Duna közti területet átszövik a Dunára merőleges, a víz felé lejtő szűk utcácskák. A Dumtsa Jenő – Rákóczi utca vonaltól a Bükkös-patakig elterülő rész Szentendre egyéniségének legsajátabb vonásait mutatja: festői rendetlenségben kanyargó, zeg-zugos utcácskák hálózzák be, keskeny sikátorokkal összekötve. Fokozottan érvényesül ez a Rákóczi Ferenc utcától északra eső harmadik városrészben, azzal a különbséggel, hogy a Várdomb, majd az attól kisebb teknővel elválasztott Szamárhegy lejtőinek terepalakulata a kanyargó utcák, lépcsők és sikátorok még változatosabb alakulásaira adtak lehetőséget.
A három utca a város szívének számító Fő téren fut egymásba, mely a tér a város központja és annak közvetlen környéke, s a közösségi élet is ide összpontosul. Itt épültek a XVIII. sz. folyamán a legtekintélyesebb szerb és görög kereskedőházak, nagy raktáraikkal és üzleteikkel, s itt futottak össze a Duna és a három irányból érkező útvonalak mentén a pezsgő kereskedelmi élet fő ütőerei. A főtérhez kapcsolódik a Városház tér, a Városháza épületével, mely a város közigazgatási központja.
Itt találjuk:
Jelentősebb épített örökségi emlékek:
- Dumtsa Jenő utca
- Pestiskereszt
- Fő tér és a Duna Korzó kereskedőházai
- Városháza
- Kucsera-kereszt, Lázár cár kereszt, Üdvözlőszobor
Templomok
- Blagovesztenszka templom
- Keresztelő Szent János plébániatemplom
- Belgrád Székesegyház
- Református templom
- Péter-Pál templom
- Evangélikus templom
- Pozsarevacska templom
- Baptista imaház
Nevelési, oktatási intézmények:
- Szent András Katolikus Általános Iskola és Óvoda
- Templomdombi Általános Iskola
- AGY Tanoda Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola
- I. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Gimnázium
- Ferences Gimnázium
- Református Gimnázium
- Petzelt József Technikum és Szakképző Iskola
- Vujicsics Tihamér Alapfokú Művészeti Iskola
Kulturális intézmények:
- Dunaparti Művelődési Ház
- P’Art Mozi
- Hamvas Béla Pest Megyei Könyvtár
- Ferenczy Múzeumi Centrum és kiállítóhelyei
- Szerb Egyházi Múzeum
- Postás-szabadstrand
Szamárhegy
A Fő téri Preobrazsenszka-templom – mely a szerb bevándorlók egyik temploma volt – környékén a tobakosok, azaz a Boszniából érkező tímárok laktak, a templomot is ők építtették. A tobakos, a török módra dolgozó magyar tímár, aki szattyánt és kordovánt – azaz finomra cserzett kecske- illetve juhbőrt – állít elő. A cserzőlében használt dohány vagyis tabak levelekről kapták az elnevezést. Szamárháton hordták fel házaikhoz a Duna vizét, innen a településrész neve.
Egy másik történet szerint a városrész neve a szláv „samar” szóból ered, mely jelentése „nyereg”, ami a hegy formájára utalt. A hegyen lakó dalmátok szégyellve lakóhelyük nevét, inkább Angyal- vagy Istenhegynek nevezték.
Itt találjuk:
Jelentősebb épített örökségi emlékek:
- Szőlősgazdák keresztje
- Mészáros Dezső szoborpark; Czóbel-park
- Ábrányi-villa; Dézsma ház; Rab Ráby ház
- Offline Center
- MANK – „Régi” Művésztelep
- Preobrazsenszka templom, Szántó Emlék- és Imaház
- Szent Miklós-freskó, Nepomuki Szent János szobor
- Vajda Lajos Emlékmúzeum
Vasúti villasor és környéke
A Vasúti villasor és környékének kialakulása a Szentendre-Budapest között megépülő gőzvasút megindításának idejére nyúlik vissza (1888). Szentendre déli határában Budapest felé Pomáz érintésével vasútvonal épült ki, majd 1914-ben megépült az állomás is. Ezután a vasút környezete – az úgynevezett „szénáskert környéke” – kezdett kiépülni. A „Vasút-soron” házak, villák épültek. A városrész és a hasonló nevű sor a nevét az 1922-ben, a Villatelep-építő Rt. által épített hat épület után kapta 1925-ben. Ez volt az első telepszerű építkezés a városban.
Itt találjuk:
- Református óvoda
- HÉV- és busz végállomás
- Kőzúzó-sporttelep
Püspökmajor lakótelep
(korábbi neve: Felszabadulás lakótelep 1975-1990)
Ezen a területen a Kőhegy alatt, a Pomáz felé eső dombos részen építette ki majorságát a Budai Szerb Püspökség. 1944-ben még „külterületi lakott helyként” tartották számon. 1973-ban lakótelepet építettek, mely 1975-ben a „felszabadulás” 30 éves évfordulójának tiszteletére a Felszabadulás Lakótelep nevet kapta. Az 1990-es utcanév revíziókor – tekintettel a terület régen használt földrajzi nevére – a lakótelep nevét Püspökmajor lakótelepre változtatták.
A lakótelepen, ahol közel 5000 ember lakik, több oktatási és nevelési intézmény található. Itt épült fel a városi bölcsőde (Püspökmajor Lakótelepi Bölcsőde), itt van a Püspökmajor tagóvoda, az iskolák közül a város legnagyobb általános iskolája a Barcsay Jenő Általános iskola, és a Móricz Zsigmond Gimnázium. 2009-ben itt adták át V8 városi uszodát.
László telep és az angol-házak
A Kálvária után a Kőhegy előtti dombháton az 1930-as években a lakásproblémák épült fel a lakótelep. Az apró, kis kertes házakból álló telep később bővülni kezdett, újabb, egyre nagyobb házak épültek itt is. Mára László-telep már szinte összenőtt Püspök-major lakóteleppel.
Az 1980-as évek közepén tovább bővült a telep. Az angol építéstechnológiai tervek alapján készült lakásokat (angol-házakat) 1984-ben szentendrei Iátogatása során Margaret Thatcher angol miniszterelnök meg is Iátogatta. Azóta népi elnevezése is van ennek a városrésznek: a Tecser. A telep létrehozását támogató Német László plébános hamvai a Római Katolikus Kálvária kertjében vannak.
Itt találjuk:
- Szerb-Kálvária
- Trianon emlékmű (Kálvária tér)
- Kálvária úti „ Új” Művésztelep
- Szerb emlékkereszt
- Vörös-kereszt (Kálvária út vége)
- Szűz Máriás fehér kereszt (Móricz Zsigmond Gimnázium előtt)
- Püspökmajori klubkönyvtár
Izbég
(korábbi nevei: Izbék (1762), Üzbégh (1780)
Az izbég szó a szláv „zbeg” szóból ered, jelentése „menekült”.
A török elől menekülő szerbek alapították 1690 körül, akik nagy számban találtak menedékhelyre Szentendrén és környékén. A település neve írott dokumentumban először egy 1737-es könyvmellékletként megjelent térképen volt olvasható.
Egy másik feltételezés szerint Izbég már korábban is lakott település lehetett, keletkezése a magyar történelem első századaira eshetett, amikor megindul a feudális állam kialakulása és a törvényi kötöttségek elől menekülő szegényebb néprétegek „szökött szolgák” alapíthatták.
A Bükkös-patak partján lévő település Szentendrétől sokáig elkülönülő, saját közigazgatással rendelkező falu volt, jellegzetes parasztházakkal, Szentendréhez 1766-ban csatolták. Mára Szentendre részévé vált, egykori főutcája a mai Szentlászlói út. Lakosainak száma napjainkban kb. 5000 fő. A néphagyomány szerint Izbég határa a „sárház” a mai Szentlászlói út 41. szám alatti öreg kis ház volt (ma már nincs meg az eredeti), mely mellett egy kő van B.P. monogrammal.
Tudta?
Bírókról és az izbégi jobbágyokat védelmező Ráby Mátyásról szól Jókai Mór Rab Ráby című regénye.
Itt található:
- Szent András templom
könyvajánló: A Szent András Templom története (Izbégi füzetek 2. 1998) - Izbégi Általános iskola
- Izbégi óvoda könyvajánló: Százéves az Izbégi Iskola (Izbégi füzetek 3, 2002)
- Szerb kereszt: Anna utca-Szentlászlói út sarok. Emelték kb. 1850, felújítva 1989
- II. világháború izbégi hőseinek emléktáblája (Izbégi ált. iskola). Emelve 1989.
- Izbégi katolikus temető
- Izbégi sporttelep
- Mária-szoborfülke (Szmerdán dűlő)
könyvajánló:
- Fejezetek Izbég múltjáról (Izbégi füzetek 1., 1990)
- 25 éves az Izbégi Baráti Kör (Izbégi füzetek 4., 2015)
Kéki bánya
Izbégen a Kéki hegyen a múltban három bánya működött, ahol andezitet és dácitot bányásztak, a bányák az 1970 évekig működtek. Az egyik bányagödörben egykor lőtér volt, ma állatmenhely működik itt, a többi gödröt feltöltötték.
Csicserkó
A terület nevének eredetét források nem rögzítik. A népnyelv szerint az itt élő sok madár, talán mezei pacsirta csicsergése miatt lett Csicserkó. A környező dombokon régen legeltetés folyt, az 1970-es évektől viszont a növekvő város már utcákat hozott itt létre.
Itt található:
- Három kopjafa: A romániai rendszerváltás emlékére emelték 1990-ben, a talpazatában időkapszulával
- Csicserkói fakereszt (Vasvári Pál u.48.)
- Szent András-kereszt/Templom-kereszt (Vasvári Pál utca és Templom utca találkozása)
Pismány
korábbi nevei: Királyhegy, Törökhegy
Pismány egykor Szentendre gyümölcsöse volt, a városközponttól észak-északnyugatra. A hasonló nevet viselő hegy csúcsa a házak közelében található. A pisman talán perzsa eredetű szó lehet, jelentése „megbánó”. Az etimológiai szótár szerint a szentendrei pismány-bánat, megbánás szó azonos eredetű az országban több helyen is található hasonló névvel: Bánomhegy, Búbánatvölgy. Egy másik teória szerint a türk nyelvek piš-/biš szavaival rokon, amelyek igeként a gyümölcs beérése, melléknévként „érett” jelentéssel bírnak.
A török korban a környék megszállt terület volt, majd 1690 után a törökök elől menekülő szerbek települtek be, akik szőlővel ültették be a hegyeket. Az 1960-as évek elejétől egyre több üdülő épült, majd megindult a terület lakóházas beépülése. Az 1980-as évek végén hivatalosan Szentendre városrésze lett.
Pap sziget-Derecske
A történelmi óvárostól egy rövid sétára található Pap sziget neve onnan eredhet, hogy a terület akkori ura, gróf Zichy Mihály 1700-ban a területet két parókiának adományozta, hogy a terület legelőiről származó széna a lelkészek lótartását segítse. Még a XX. század első felében is itt csupán legelők és kaszálók voltak. A sziget közel 200 évig a szentendrei papok szigete volt. Az árvizek miatt nehezen művelhető területet később az egyház eladta Nemes Marcell műkereskedőnek, aki művésztelepet kívánt létrehozni, azonban 1917-ben bekövetkező halálával ez a terv meghiúsult.
A terjeszkedő Szentendre elérte a szigetet is, szükségessé vált a terület hasznosítása. Ma a sziget nagyobb részét az 1962-ben létesített kemping foglalja el, de üdülők, lakóházak is állnak itt.
A Pap sziget védett terület, erdeinek nagy része telepített, csupán az északi csúcson és közvetlenül a vízparton találni természetes faállományt, főként fűz- és nyárfaligetet.
Tudta?
Derecske városrész a nevét a Duna pap szigeti részének veszélyes Derecske forgójáról kapta, mely név jelentése-eredete ismeretlen.
Petyina
korábbi neve: Leányhegy
Leányfalu határában a Kada-csúcs alatti terület. Nevének eredete talán a szerb-horvát „pec” szó lehet, melynek jelentése kemence, kályha. Maga a petyina szó a sütni szóra vezethető vissza.
Az 1960-as években kezdtek el itt kis házak, nyaralók épülni, ma pedig már lakóházak is. Régebben az egyik legkitűnőbb bortermő helyként tartották számon.
Tyukos-dűlő
korábbi nevei: Tyilkovac (1767), Gyukovác, Tyukovác
Szentendre északi, Leányfaluval határos része. Az 1767-es térképeken még mint Tyilkovac szerepel. A város legkitűnőbb bortermő területének tartották. Idővel itt is lakóházakat emeltek, 1944-ben már „külterületi lakott hely-ként nevezik meg. Szintén kitűnő bortermő dűlő volt, s az egész Tyukovácot szőlő borította.
Skanzen
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (közismertebb nevén szentendrei Skanzen) 75 hektáros területével Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma Szentendre észak-nyugati részén, Pilisszentlászlóra vezető Sztaravodai út mellett található a Duna-Ipoly Nemzeti Park részeként természetvédelmi területen, így épületegyüttese és természeti környezete is fokozottan védett terület.
1967. február 1-jén a budapesti Néprajzi Múzeum részeként, Falumúzeum Osztály néven megalakult a Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A múzeum létrehozásának célja volt, hogy egy helyen épüljön fel egy Magyarország különböző népi építészeti tájegységeit reprezentáló műemléki lakó-, gazdasági-, és ipari épületegyüttes, mely szabadtéri múzeumként látogatható.
Kőhegy
korábbi nevei: Kyhug (1138), Kámen (1690)
A 367 méter magas Kőhegy részben Pomázhoz, részben Szentendréhez tartozik. Először II. Béla egyik adománylevele tesz róla említést 1138-ban, ott még Kyhug néven. A feltárások szerint a területen egy késő bronzkori település helyezkedett el, a védelmét szolgáló sánc nyomai a hegy peremén több helyütt is megfigyelhetők. Egy földvár sáncmaradványai szerint több mint 40 hektárt foglalt el, mai szemmel nézve is komoly erődítmény lehetett, amely biztos védelmet nyújtott az itt élő embereknek, írja Miczek György a „A Pilis és a Visegrádi-hegység című utikalauzában”. A városban megtelepddett szerbek Kámennek hívták. A hegyen termelt szőlőből remek borokat készítettek generációkon át, ám a filoxérajárvány elpusztította az itteni ültetvényeket is. A területet később is művelték, még 1968-ban is, mint mezőgazdasági művelést szolgáló zártkerti külterületet tartják számon. A területen a mai napig meghatározó a szőlő és gyümölcstermelés, a város pedig igyekszik megőrizni a terület természeti értékeit.
A Kőhegyen 1933-ban menedékház épült (Czibulka menedékház), ami a mai napig kedvelt kirándulócélpont.
Tudta?
A hegy csúcsán emlékoszlop áll az alábbi felirattal: „Itt pihent meg Petőfi Sándor 1845. szeptember 23-án. A lánglelkű költő emlékére állította a Pilis Turista Egyesület Országházi osztálya. 1958.”. Petőfi Sándor 1845 szeptember 23-án többedmagával Esztergomban járt és ahogyan az oszlop is igazolja, ezen a kiránduláson Petőfi megmászta a szerinte „iszonyúan magas” hegyet. Az élményből született a Hegyen űlök című verse.
Irodalomtörténészek szerint a ma ismert egyetlen Petőfi fotográfia – dagerrotípia a Kőhegyi kirándulás idején készülhetett a költőről, mert a „Sándor napi köszöntés, és a rekkenő nyári napok idején tett kirándulás” között említés esik a leírásokban a „fotografálásról” is. (forrás: Sokáig álljon e kis ház… A Szentendre Kőhegyi menedékház története 2013.)
Szarvashegy
korábbi nevei: Bukmirovác (1690), Rózsás-hegy (1762)
A Skanzen mögött a Sztaravoda patak mellett magasodik a mai Szarvashegy. A Szentendrére 1690-ben érkező szerbek szőlővel ültették be a területet és Bukmirovácnak nevezték el. 1922-ben már lakott terület és az 1940-es évektől egyre inkább megtelik állandó lakosokkal. 1944-ben, mint „külterületi lakott hely” hivatkoznak rá. 1993-óta Szarvashegy Szentendre belterülete. Manapság az üdülőházak mellett sok a lakóház is.
Boldogtanya
A területnek több tulajdonosa volt azelőtt, hogy 1912-ben az Erdélyből jött örmény származású Polják József vásárolta meg, majd birtokán mintagazdaságot hozott létre, gabonát termesztett, veteményest, gyümölcsöst, szőlőtelepet, virágkertészetet, rózsaligetet és méhészetet tartott fenn, állatokat tartott. A Boldogtanya nevet a falubeliek adták a birtoknak. A boldogtanyai birtok 1931-ben két településhez tartozott, nagyobb része Leányfaluhoz, a kisebb Szentendréhez. Egy 1934-es elmérgesedett telekvita eredményeként a tulajdonos kérésére az egész birtokot Szentendréhez csatolták. Az 1960-as években szociális otthon működött itt, majd lakóházak épültek, 1972-ben már 12 utcának kellett nevet adni. Nevezték káder-dűlőnek is és cikk is íródott róla „Rózsadombról Boldogtanyára” címmel.
- Hogyan került Boldogtanya Szentendréhez? – Szentendre és Vidéke (szevi.hu)
- Kertész Péter: Parttalan parcellázás – Rózsadombról Boldogtanyára. Szentendre és vidéke., 1989. július 1.
Pannóniatelep – Tófenék
Szentendre és Pomáz közötti füves-legelős területen egykor a Duna holtága folyt, ami idővel tóvá alakult. A mocsaras területet Dumtsa Jenő polgármester lecsapoltatta, így nyerve Szentendrének 300 hold jó minőségű termőföldet.
Dokumentumok szerint ez a Szentendre déli részén lévő városrész igen lassan épül ki. 1886-ban egy utcája volt, 1920-ban egy újszülöttet jegyeznek be az anyakönyvbe: „született Pannónia pusztán”. 1925-ben a városvezetés a növekvő lakosságszám miatt parcellázni kezdte az addig üresen álló külterületeket, ekkor vált Pannónia-puszta Szentendre I. kerületévé.
Az 1920-as évek elején felépült a cementgyár, 1928-tól építeni kezdték a laktanyát, 1937-ben az új papírgyárban is megindult a munka.
A katonai iskola
A Görgey Artúrról elnevezett laktanya építése 1928-ban kezdődött, amiben 1933-tól a M. Kir. Államrendőrség Központi Újonciskolája működött, majd 1937-től a M. Kir. Egyesített Honvéd Hidászszakaszok, majd a Honvéd Közlekedési Ezred szolgált, ezt követően a M. Kir. 101. Honvéd Vasútépítő Ezrednek adott otthont egészen 1944-ig.
A laktanya falain belül folyt 1949-1956 között a műszaki tisztképzés, ennek felelőse az itt működő Táncsics Műszaki Tiszti Iskola volt. 1957-ben itt alapították meg a Néphadsereg első Központi Tiszthelyettes Iskoláját, ami 1963-ig működött. Ezt követően 1963-1996 között működött itt a Kossuth Lajos Katonai Főiskola, ami parancsnoki szakos tisztképzés fellegvára volt. Az MH Altiszti Akadémia, 2011-ben jött létre.
1962-ben elkészült a PEVDI (Pest megyei Divatcikkipari Vállalat, ma HUNGAROPEN Kft.) új csarnoka is, és itt alakították ki az Építéstudományi Intézet Kísérleti Telepét (ÉTI). Az 1980-as évek végén a már meglévő katonai lakótelep bővült, a Magyar Néphadsereg támogatásával újabb háztömbök épültek.
Pannóniatelep állandó lakosai főként a második világháború után alapított katonai főiskola dolgozói, tisztjei voltak. A rendszerváltás után értelmiségiek, művészek kedvelt s keresett településrészévé vált.
A HÉV állomásig nyúló, a térképeken 15 utcát ölelő telep 1992-re már jelentős városrésszé fejlődött. Az itt lakók száma kb. 3000 fő.
források:
- Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre utcanevei
- mhaa.honvedseg.hu
Szentendrei nemzetiségek
A XV. század elejéig Szentendre lakossága színmagyar és római katolikus volt. Ekkor jelentek meg Magyarországon az első török elől menekülő népcsoportok a balkánról, akik 1420-1690 között négy hullámban érkeztek Szentendrére. A XV. század első felében macedo-bolgárok és dalmátok települtek ide. A törökök kiűzése után a magyarok mellett szerb, dalmát, szlovák, német és görög telepesek népesítették be a várost. A horvát kisebbség jelentős része saját magát dalmátnak nevezi, ők Dalmáciából érkeztek a XVII. század legvégén.
Szentendre népessége az 1970-es évek óta folyamatosan növekedett, 2015-ös adatok alapján 25 542 fő volt. A városban túlnyomó többségben magyarok élnek, arányuk 87,9%-a volt az a 2011-es számláláskor. A jelentősebb kisebbségnek a németek számítanak 1,7%-kal, őket követi a cigányság 0,5%-kal, majd a szerbek 0,4%-kal, a horvátok, a lengyelek, a románok és a szlovákok 0,3%-kal, valamint az bolgárok és a görögök 0,1-0,1%-kal. A város 2,3%-a valamely egyéb, nem hazai nemzetiséget képviseli, 11,9%-a pedig nem kívánt válaszolni nemzetiségi hovatartozását illetően.
(forrás: ksh)
- Bolgár Kisebbségi Önkormányzat
- Cigány Kisebbségi Önkormányzat
- Görög Kisebbségi Önkormányzat
- Horvát Nemzetiségi Önkormányzat
- Lengyel Kisebbségi Önkormányzat
- Román Kisebbségi Önkormányzat
- Szerb Kisebbségi Önkormányzat
- Szlovák Kisebbségi Önkormányzat
Szentendrei hitélet
Szentendrei felekezetek
Napjainkban Szentendrén aktív hitélet folyik. Gyülekezetet tartanak fent a katolikus, református, evangélikus, baptista, görögkatolikus, szerb-ortodox és az izraelita vallás hívei. A város hét templomában tartanak rendszeresen istentiszteleteket, a többi templom előzetes bejelentkezéssel látogatható.
Római katolikusok
Napjainkban a római katolikus a város legnagyobb lélekszámú gyülekezete. 1009-ben Szent István a sólyi adománylevéllel Szentendrét a veszprémi püspökséghez csatolta, később főesperességi székhely lett.
Egy 1332-es pápai tizedjegyzékben Szentendre egyházát, mint az esztergomi érsekség alá tartozót tüntetik fel, innen számítható a plébánia keletkezése.
A XV. századig Szentendre lakói magyar katolikusok voltak, miséiket a templomdombi templomban tartották. A betelepülésekkel a XVII. századra a város addigi egységes vallási képe megváltozott.
A római katolikus plébániát a török hódoltság után bosnyák ferencesek pasztorálták mert a katolikus lakosság többsége dalmát volt. 1747-ig működtek, amikor megszüntették a bosnyák rendházakat. Szentendrén 1900-ig nagyrészt a ferencesek voltak a káplánok.
A liturgia nyelve az istentiszteleteken és egyéb szertartásokon ősidőktől kezdve a latin volt. Az egyházi énekeket és a katekézist a templomban magyarul, németül és dalmátul tartották, ezeken a nyelveken nyomtatták az imakönyvet is és a keresztelési lapok is e nyelveken íródtak. A papok általában három-négy nyelven beszéltek.
Napjainkban már csak június 24-én Szent Iván napján a templom búcsúján, december 8-án és Karácsony első napján, a pásztor-misén hangzik fel dalmátul az ének.
Katolikus templomok (bemutatásuk az „Épített örökség” részben)
- Keresztelő Szent János Plébániatemplom, (Templomdomb – Templom tér 1.)
- Péter Pál / volt Csiprovacska-templom (Kucsera Ferenc utca 2.)
- Szent András plébániatemplom – Izbég, (Szentlászlói út 73.)
Reformátusok
Szentendre református gyülekezet 1626-ban már létezett és működött, azonban 1684-ban az ellenreformáció elindulása miatt a hívek menekülésre kényszerültek. 1825-től épül újra a református közösség elsősorban a környékbeli falvakból betelepülőkből.
1999-ben újra indítják az egyházközség egykori, 1929-ben alapított, nyolc tantermes, 1950-ben államosított iskoláját négy- és nyolcosztályos gimnázium formájában (mai Szentendrei Református Gimnázium). 2009-óta óvodát működtetnek.
Református templom
(volt Opovacska templom)
Rákóczi utca 27. (bemutatása az „Épített örökség” részben)
Evangélikusok
1941-ben a budai gyülekezetből kiválva missziói egyházközség alakult Szentendrén. Az első istentiszteleti hely a Dumtsa Jenő utca 8. szám alatt volt, melyet 1944-ben cseréltek el egy Bükkös-patak parti telekre, hogy ott templomot építsenek. A háborúban a templomépítésre összegyűlt építőanyagot a városi óvóhely építésére használták fel. 1944 és 1950 között a református templom adott helyet az evangélikus istentiszteleteknek. 1950-ben közadakozásból 49 nap alatt épült fel a gyülekezet temploma, amit az új templom felépítéséig használtak. A gyülekezet új templomának felszentelésére 2004. augusztus 21-én került sor (Luther tér 1.)
(A templom bemutatása az „Épített örökség” részben).
2011. szeptemberétől a gyülekezet működteti a Pannónia utcai óvodát.
Baptista gyülekezet
A Szentendrei Baptista Gyülekezet 1955-ben alakult, majd változó helyeken, családi házaknál tartotta összejöveteleit. Imaházuk 1988-ban épült.
A gyülekezet kiterjedt missziós tevékenységet folytat. A Szentendrén és környékén élő embereknek fizikai, anyagi és lelki segítségnyújtással, gyermek és ifjúsági központ működtetésével (Offline Center). Több közhasznú, társadalmi munkában végzett feladatot is végeznek. A gyülekezetük taglétszáma 2014-ben meghaladta a 150 főt.
Baptista Imaház (Rákóczi Ferenc utca 27.) (Az imaház bemutatása az „Épített örökség” részben)
Görögkatolikusok
2021. július 1-vel Kocsis Fülöp érsek-metropolita alapította meg a Szentendrei Görögkatolikus Szervezőlelkészséget. Ezzel az eddig Pomáz filiájaként működő közösség önálló szervezeti kereteket kapott. A lelkipásztori szolgálatot továbbra is a pomázi parókus látja el.
Ortodoxok
A 12 milliós szerb ortodox egyház legtöbb híve Szerbiában, Montenegróban és Boszniában él, egyik történelmi egyházmegyéje Magyarországon, Szentendre központtal működik.
A Szentendrére 1690-ben érkező szerbek letelepedésük után hamarosan megalapították egyházuk itteni székhelyét és felépítettek hét ortodox templomot. A XVIII. század végén – XIX. század első évtizedeiben Szentendre a szerb kultúra és műveltség jelentős központja volt, 1812-ben szerb tanárképző iskolát is nyitottak a városban.
Ortodox templomok
- Belgrád székesegyház (Alkotmány utca)
- Angyali üdvözlet / Blagovestenszka-templom (Fő tér 5.)
Látogatható ortodox templomok
- Szent Mihály és Gábriel Arkangyal / Pozsarevacska templom
(Kossuth Lajos utca 1.) - Urunk Színeváltozása / Preobrazsenszka-templom
(Bogdányi út 42.)
(A templomok bemutatása az „Épített örökség” részben).
Szentendrei zsidóság
Szentendre-Izbégen 1822-ben 6 izraelita vallású személyt tartottak nyilván, számuk az évek során növekedett, 1943-ban ez a szám már 242-ra nőtt. A Magyar zsidó lexikon szerint (1929): „A szentendrei hitközség 1849-ben alakult meg. Templomot nem építettek, csupán egy magánházat vásároltak az 1850-es években, melyet aztán templomszerűen átalakítottak (Petőfi S. u. 4.). A hitközség lélekszáma 200, a családok száma 75. A rabbiállás évek óta betöltetlen.”
A szentendrei zsidók nagy része kereskedő volt, de volt köztük orvos, ügyvéd, nagyiparos és városi hivatalnok is.
A vészkorszak idején 1944-ben a városból és a környékbeli településekről összesen 160 főt, 149 férfit, nőt és gyermeket hurcoltak el. Körülbelül harmincan élték túl a háború borzalmait, közülük néhányan újjá szervezték a szentendrei hitéletet. A zsinagógát még 1962-ig használták, majd szervezett formában évtizedekre megszűnt a szentendrei zsidó élet. Az elhunytak neve a Szántó Emlékház falán olvasható, azt minden évben megemlékezés során felolvassák.
- Szántó Emlék- és Imaház (Alkotmány utca 3.)
- Cháj Galéria és zsinagóga (Pátriárka utca 6.)
- Kertész Péter: A halál úgyis egyesít mindnyájunkat
- Kertész Péter: Cipőtalpbetét tórából
- Szomszédaink voltak. Szentendre zsidóságáról (Szentendre, 2015)
Városi temetők
Szentendrei Köztemető (Sztaravoda út)
A temető éjjel nappal szabadon látogatható.
Tulajdonos: Szentendre Város Önkormányzata
A négy régi, egymás mellett lévő temető közül a római katolikus a legnagyobb területű, a legkisebb az evangélikus sírkert. A római katolikus temető egy területen van az evangélikus temetővel, egy kerítés választja el egymástól a kettőt a temetőn belül.
Római Katolikus temető
(Temető utca 1., bejárat a Dodola utca felől)
Lezárt temető
Tulajdonos és fenntartó: Római Katolikus Egyház
Református temető
(Temető utca)
Lezárt temető
Tulajdonos és fenntartó: Református Egyház
Evangélikus temető
(Hold utca)
Lezárt temető
Tulajdonos és fenntartó: Evangélikus Egyház
Katolikus temető
(Mária utca)
Lezárt temető
Tulajdonos és fenntartó: Római Katolikus Egyház
A Szentendrei Szerb Ortodox Egyházközség Temetője
(Martinovics utca 5.)
Lezárt temető
Tulajdonos és fenntartó: Szentendrei Szerb Ortodox Egyházközség
Izraelita temető
(Hold utca)
Lezárt temető
Tulajdonos és fenntartó: Zsidó Hitközség
Szentendrén a zsidó temetkezési egylet 1883-ban vásárolt területet, hogy ott temetőt, vagyis az izraelita hit szerint Élők házát hozzanak létre, mely a II. világháborúig működött. A hitközség megszűnése után a temető is a pusztulás útjára lépett, halottaskocsija a budapesti filmgyárba került. 1987-ben kezdődött meg a temető rendbetétele. A temető gondnoka Kertész Péter Pulitzer emlékdíjas író lett. A 2000-es években a Mazsihisz és a városvezetés támogatásával illetve civil összefogással szépült tovább a temető. A ledőlt sírköveket Pap Lajos helyi kőfaragó mester segítségével újból felállították, az új kovácsoltvas kaput Jávor Piroska festőművész tervezte, a kerítést Kovács Endre kovácsmester készítette. 2002-ben történhetett meg az ünnepélyes átadás.
könyvajánlat: Pethő Zsoltné Németh Erika: Sírok és temetők Szentendrén (2012)
források:
www.szre.hu
www.szentendreibaptista.hu
www.szentendre.lutheran.hu
www.szentendre-plebania.hu
www.iranyszentendre.hu
www.zsido.com
Szomszédaink voltak – Szentendrei zsidóságról
Szentendre testvérvárosai
Szentendre 12 várossal ápol testvérvárosi kapcsolatot Európában illetve Európán kívül a vietnámi Hoi-Annal. Az első szerződéseket 1990-ben (Kézdivásárhely, Zilah, Krusevac, Werheim, Uusikaupunki), a legutolsót pedig 2016-ban Gubbióval kötötte a város.
Élénknek és aktívnak mondható a kapcsolat a Godmanchester/Huntingdon, Salon-de Provence, Wertheim és Gubbio alkotta „ötösfogattal”, mely városokkal rendszeresek az ifjúsági fesztiválok, szakmai egyeztetések és egyéb együttműködések. A magyarok lakta városokkal (Zilah, Kézdivásárhely) közösek nemzeti ünnepeink, gyakran teszik tiszteletüket városi küldöttségek városi ünnepségeken. Az olaszországi Gubbióban több szentendrei iskolának sikerült helyi oktatási intézményekkel együttműködést kialakítani.
Testvérvárosok (szerződéskötés éve szerint)
- Kézdivásárhely, Románia (1990)
- Krusevac, Szerbia (1990)
- Uusikaupunki, Finnország (1990)
- Wertheim, Németország (1990)
- Zilah, Románia (1990)
- Godmanchester, Anglia (1996)
- Huntingdon, Anglia (1996)
- Salon-de-Provence, Franciaország (1997)
- Stari Grad, Horvátország (2003)
- Barbizon, Franciaország (2007)
- Hoi-an, Vietnam (2014)
- Gubbio, Olaszország (2016)
